Cinnamon 4X

Egy forró balatoni nap krónikája

Dübörög a Balatonon a nyaralós szezon. Hogy milyen is egy átlagos nap itt? Hát nagyjából ilyen:

Egy átlagos nap a Balcsin fél 9-kor indul. Kinyitod a szemed, de éppen csak egy picit. Kissé oldalra pislantasz, vizslatva hogy alszik-e még a párod. Ha ébredezik, akkor úgy teszel, mintha borzasztóan mélyen aludnál, hosszú mély jógalégzéssel erősítve a tényt.

Alszik tovább. Kár.

Konstatálod, hogy ez újra nem a te napod, így neked kell ma is a reggelit az asztalra varázsolni.

Lógó orral, duzzogva elvonszolod magad a fürdőszobába, felfrissíted magad. Belenézel a tükörbe is, és rájössz, hogy ma reggelre sem lettél szebb. A hajad mint a szénaboglya, a szemed alatti táskák a szádig lógnak, és akkor a pendelyt még le sem dobtad. Villámgyorsan mented a menthetőt.

Sürgés forgás, reggeli. A sonkát otthon hagytad, a tej lejárt, de van jó kis tea, és friss kenyér nosztalgikus páncélos májkrémmel. Még jó hogy ez vagy 4 évig jó!

A műkávé elég vacak, amit persze pötyivel iszol a vonalaid miatt, de a strandon bármikor le tudsz gyűrni két nutellás palacsintát egy jó nagy adag tejszínhabbal.

Reggeli megvolt, irány a strand.

Már otthon bekened magad egy minimum 50-es napvédővel, igyekezve hogy mindenhová jusson belőle. Amikor úgy érzed, hogy a tested minden szegletét betakarta a csuszpájz, indulhatsz is!

Szabadstrand. Egy kilométerre parkoltál (ennyi erővel jöhettél volna gyalog is). Szerencséd van, sikerült egy nagyon jó kis helyet lefoglalni, éppen egy óriási hangyaboly kellős közepen, amely tény csak később lett ismert. Miután megküzdöttél a dolgozó hangyák rajával, odébbállsz. Egy fű nélküli terület piciny szegletében versz tanyát. A cuccoknak teljesen tökéletes.

Hely megvan, irány a víz. Vízbe befelé menők szigorúan jobb oldalon, kifelé jövők baloldalon libasorban haladva.

A víz kutya hideg, mint először mindig. Másodszor is. Szép lassan araszolgatsz befelé a vízbe, éppen csak egy pici részed juttatva a hideg vízhez. Három lépés után aztán eltűnsz egy vicces gyerkőc által vájt fél méteres lyukban. Miközben a jó drága édesanyja nevét mormolod,  próbálod túlélni a hideg sokkot.

5 perc vergődés után befelé veszed az irányt, és úszol. Némi hínár állja utad . Eszedbe jut, hogy ez egy természetes víz, így lehet hogy itt halak is vannak. Na ha hozzáér a lábadhoz, hát olyat rúgsz! Teljes testi erődben bízva élvezed a vizet.

Megéhezel, irány a büfé! A terv kettőtöknek egy igazi hamisítatlan balatoni hekk, és egy finom salátás gyros, két jó nagy üveg jéghideg cukormentes citromos üdítővel. Nagy melegben jobb egy ilyen könnyű kaja, a zsíros után vagy két órát szinte mozdulni sem tudnál.

Sorban állás, várakozás.

Az idő szerencsére nem megy kárba, jöhet a legjobb rész, a stírölés.
Valahogy nagyon jól esik a lelkednek, hogy nemcsak neked lóg földig a segged, és a “combpuszi” is teljesen általános. Van egy két tökéletes versenyző – de ez kérem elenyésző százalék!

Benyomod a kaját, megiszod az italod, irány újra a víz. Na álljuk meg egy szóra – most látod csak, hogy remekül bekented magad. Ahová jutott az fehér, ahova nem ott piros. Annyira remekül sikerült, hogy még az ujjaid nyoma is látszik a válladon. Elismered hogy ez nem sikerült túl jól, próbálod a területet újra kenegetni.

Még egyet csobbansz, aztán megunod. Elfáradtál. Otthon lesötétített szobában pihegsz, és döntöd magadba a limonádét.

Este a férjed pecázni megy. Úgy teszel, mintha ez olyan rossz hír lenne, de közben baromira örülsz, hogy a tegnap kézrátétellel és egy speciális rázótechnikával elkábított csontkukacok végre kikerülnek a hűtődből.

Búsképű lovagként járkálsz, kerülve minden pillantást, nehogy kiderüljön az igazság, mely az, hogy alig várod, hogy kitegye a lábát az ajtón.

Végre elment.

Pizsibe vágod magad, készítesz néhány zsebkendőt, és már indul is a három hónapja megnézésre várakozó sírós romantikus film.

A fiúkkal ilyesmit nem lehet nézni, mert szerintük az amiben nincs legalább egy földönkívüli, vagy nem hal meg legalább 10 percenként valaki, az nem is film.

Szerintük minden romantikus film arról szól, hogy van egy nyávogós nőszemély, aki legalább 50 percen keresztül nem tudja eldönteni, hogy éppen kit szeressen. Aztán mindig rosszat választ, majd kb. 20 perc után megbánja, és sírva rohan a másikhoz. Itt mindig jól egymásra találnak, na és itt jön a bőgős rész. Ha már smárolnak, akkor hurrá, vége van a filmnek.

A filmet megnézted, aludni térsz. 

Meleg van, ablakot nyitsz. Dübörgő zene hangja szól a parkból. Mivel úgysem tudsz aludni, így hát útra kelsz. Irány a park!

Leülsz a mólóra, hallgatod a zenét. Régi bútordarab vagy, szinte mindegyiket kívülről fújod.  Kicsit ciki a mólón énekelni, így hát közelebb mész, és telitorokból énekeled: Régi csibészek…

Leégés, hangyák és apró kellemetlenségek ide vagy oda, rádöbbensz hogy csak imádod ezt a Balatont. A hideg tiszta vizét, a nosztalgikus strand feelinget, a nyüzsgést, és a dübörgő zenét. Ez valami olyan, amit eddig még egyetlen hely sem tudott neked adni. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!