Cinnamon 4X

A nizzai terrortámadás margójára

Kylan Mejhri vagyok, 4 éves. Tunéziában élek, azaz csak éltem a szüleimmel, akiket nagyon szeretek. Apu focizni tanított és biciklizni, az anyukám meg  arra, hogy mindig legyek jó. Néha tényleg rossz vagyok, de csak azért, hogy jobban figyeljenek rám. Ha a jogos dorgálás után szipogni kezdek, anyukám mindig átölel, és megpuszilgat. Hát nem megéri rossznak lenni?

image

Alig vártam, hogy 5 éves legyek, ekkor kaptam volna egy kiskutyát. Sajnos az 5. születésnapom már soha nem fog elérkezni, hiába várom. Azt mondják meghaltam. Valami lehet benne, tényleg nem vagyok önmagam. Valami nagyon furcsa dolog történt velem.

Minden nyáron együtt nyaral a család. Az idén Nizzába mentünk. Annyira szerettem volna látni a tűzijátékot. Ez lett volna az első tüzijátékom.

image

Jó korán elindultunk a szállásunkról, mert azt mondta apukám, hogy nagyon sokan lesznek. És tényleg, így is volt. Mindenki mosolygott rám, nagyon kedvesek voltak. Azt gondoltam, ez életem legjobb napja.

Aztán minden megváltozott. A mosolygós arcok félelmetessé változtak. Hangos kiabálás, sikoltozás, hörgés hallatszott. Nem értettem mi elől futunk. Látni akartam. Egy kamion volt. Mi történt vele, eltévedt? Jaj ne, ez a kamion elüti az embereket! Segítség! Nem akarok meghalni! Élni akarok. Kiskutyát akarok, és a szüleimet!

Élni fogok, futunk. Az nem lehet, hogy bajunk legyen. Előttem mindenhol véres, nyöszörgő emberek, hátrahagyott táskák, papucsok, szúrós törmelék. Jé, ott egy baba! Ahogy nyúltam érte, éles fájdalmat éreztem. Szerencsére nem sokáig tartott a fájdalom, lebegni kezdtem. Mi történt velem? Hol vannak a szüleim? Az apukám az én nevemet kiáltja: itt vagyok, itt vagyok! Nem hallja. Senki sem hall semmit.

image

 

Hahó, valaki mondjon már valamit! Mi történt?

Ott az anyukám. Ő is lebeg. Anyu, anyuuuu! Mi történt velünk?

Meghaltunk kisfiam, a földi pályafutásunk itt véget ért. Gyere menjünk innen, már várnak ránk. Elég borzalmat láttál már, majd én vigyázok rád.

Jövök, de mielőtt elmegyünk, még mondani szeretnék valamit:

Bácsik, nénik! Miért van az, hogy az egyik ember bántja a másikat? Nem vagyunk egyenlőek?  Aki velünk ezt tette, hogyan tehetett ilyet? Én nem csináltam semmit, csak egy gyerek vagyok, aki előtt ott állt az egész élet. Nemsokára lehetett volna egy iskolatáskám, és igen, én lettem volna a legjobb tanuló az osztályban. Orvosnak készültem, mert segíteni szerettem volna az embereknek. És lett volna egy feleségem, pont olyan, mint anyukám, és nekünk is lettek volna gyermekeink. De most ennek vége. Vége az álmaimnak, vége az életemnek.

Mégis hogy tehetett ilyet? Neki nincs anyukája? Mi a célja az öldöklésnek? Valaki mondja meg kérem, én még ezt nem értem. Túl kicsi vagyok a politikához, és úgy tűnik, már az is maradok…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!