Cinnamon 4X

Zúzzunk? Nyomjad neki anyukám!

Nem vagyok egy nagy sebességmániás, ha vezetésről van szó. Sőt igazság szerint általában lassan poroszkálok, szigorúan a kis autók számára kijelölt külső sávban. A megengedett sebességet nem lépem túl, valami jó kis zenét hallgatok, és énekelek. Ha parkolóhelyet keresek, és egy pasi nyomul mögöttem, akkor inkább megyek még egy kört, kikerülendő a „te hülye picsa, libáért vetted a jogosítványod?” kezdetű mondókát.

 Na így vezetek én. 

Pár napja állok a piros lámpánál. Mellém gurul egy narancssárga szakadt BMW. Lehúzott ablak, dübörgő zene, folyamatos gázfröccs. A srác bámul át, nézi az autómat. Mit akar ez? – gondoltam magamban. A sűrű gázfröccsből ítélve, versenyezni. 

Körülnéztem. Senki, csak én.

Most komolyan? Ez egy szürke kisautó, nem egy méregzsák. És éppen velem? Haver, a fiam lehetnél!

Na jól van, zúzzunk?- biccentettem felé.
Zúzzunk! Nyomjad neki anyukám! – kiabálta felém fordulva.

Ha harc, hát legyen harc.

image

Láttam rajta, hogy már előre borítékolta a végeredményt, mely szerint diadalittasan nyer élete ki tudja hanyadik országúti viadalán.

Na és hogy hogyan kell nyerni egy ilyen versenyen úgy, hogy nem léped át a sebességhatárt? Nagyon egyszerűen! Ismerni kell a lámpák időzítését. Ha zöldet kapsz, és ráállsz a megadott sebességre még lassítanod sem kell sehol, a lámpa előtted fog zöldre váltani.

Ennek tudatában elindultunk. Én mentem 70-el, ő meg kilőtt, és elhúzott mellettem. Száguldott, száguldott, egészen a következő lámpáig. Nekem persze sehol nem kellett megállnom és újra elindulnom, így minden alkalommal lehagytam.

image

Az srác feje egyre vörösebb lett a dühtől, úgy nyomta a gázpedált, mintha az élete függne tőle. Eközben én nagyon jól szórakoztam. Azt hiszem a harmadik ilyen lámpa után egy picit ki is nyújtottam a nyelvem felé fordulva. A férjem persze már többször figyelmeztetett, hogy ne mutogassak, mert előbb-utóbb kirántanak a bundámból. Most mit tegyek elkapott a harci hév, nyerésre álltam…

Aztán valami történt. Nicsak, egy rendőrautó. Beértük. Így aztán pöfögtünk utána, egymás mellett, szépen lassan, mindaddig míg el nem kanyarodtam.

Felé fordultam. Biccentettem. Majd egyszer, talán máskor. Egy újabb piros lámpánál. Akkor talán még nyerni is hagylak… 🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!