Cinnamon 4X

Vallatószék – A napfény illata

Bloggerek által indított kezdeményezéshez csatlakoztam, melynek neve: Bloggerkedd. Minden héten kedden új riport lát napvilágot, bloggerek kérdeznek bloggereket. Az én választottam Rácz Anikó anapfenyillata.cafeblog.hu oldal szerzője. Blogja egy igazi kis kreatív kuckó, melyben mindig találhatsz megvalósításért kiáltó ötleteket. A legjobb az egészben az, hogy nem kell felvásárolnunk a bemutatott ötlet elkészítéshez egy fél kreatív boltot, legtöbbször nagyon egyszerű, háztartásban fellelhető anyagokból készülnek a kincsek. Szakértőként több televízióműsorban is feltűnt. Tudjuk meg mi a titka, tarts velem!

tvbabavilág

 

Ha éppen nem egy következő megvalósítandó ötleten töröd a fejed, mivel foglalkozol, mi a civil foglalkozásod?

Alapjában véve vegyész vagyok, hosszú évekig fejlesztőmérnökként dolgoztam egy festékgyárban: falfestékeket, vizes zománcot, lazúrt, vakolatokat fejlesztettem, színreceptúrákat készítettem. A kislányom ovis korában azt mondta a munkámról: anya egész nap játszik: színes festékeket csinál, és festeget.:-)

Jelenleg QHSE managerként dolgozom, vagyis egy cég munkaegészségügyi, munkavédelmi, környezetvédelmi, valamint minőséggel kapcsolatos területeit vezetem.

Ha most kellene pályát választanod, változtatnál?

Nagyon szeretek vegyész lenni, és szerencsés is vagyok, mert nagyon sok kiemelkedő tanárral, kollégával hozott össze a sors, akik nemcsak szellemileg, de emberileg is sokat adtak nekem. Ugyanakkor számos már terület is van, amit szívesen megtanulnék, kezdve a kertészettől, a cukrászaton át, a varrásig.

Jelenlegi állapotomban legszívesebben főállású anya lennék, vagy remete. Persze ez utóbbit nem egyedül művelném J, vennék egy tanyát, vagy egy faluban egy nagy birtokot, lehetőleg valami rét, vagy domb szomszédságában és ott gazdálkodnék a családdal: sajtot készítenénk, befőttet, lekvárt főznék, csuda gyógynövényes krémek készülnének a boszorkánykonyhámban.

Kreatív ötleteid kifogyhatatlanok, mi a titkod, honnan jön az inspiráció?

Mivel évekig fejlesztőmérnökként dolgoztam, a kreativitás munkaköri kötelesség volt.:-)
Egyébként azt gondolom, a kreativitás, az ötletesség mindenkiben ott van valahol, csak nem így nevezzük: az is kreativitás, ha valaki egy kicsit módosít egy sütirecepten, ha kitalál valamilyen szuper kádsúrolási technikát, vagy egy váratlan helyzetre ügyesen reagál.

A kreativitást a gyerekek is nagyon felerősítik, mert egyrészt mindig új helyzetek elé állítják az embert, másrészt kell nekik énekelni, rajzolni, táncolni.
Az ötletek egyrészt sajátok, másrészt esetleg valahol látok valamit, amit továbbgondolok, az utóbbi időben pedig a net ad nagyon sok ötletet.

Gondolkodásomban sokat segített az IKEA is, hogy például rájöjjek, minden arra való, amire használják.
Úgyhogy nagyon sokféle inspirációs lehetőség van. Arra biztatok mindenkit, nyugodtan gondolkodjon szabadon, írja le az elsőre irracionálisnak, értelmetlennek tetsző gondolataidat is, mert legtöbbször az ilyenekből születnek a legjobb dolgok.

Úgy tudom, két gyermeked van, segítenek a projektek megvalósításában?

Igen, szinte mindenben részt vesznek, és nagyon sok dolog – amelynek egy része nem kerül fel a blogra – miattuk, velük születik. A kisfiam különösen kreatív, szuper dolgokat eszkábál palackokból, dobozokból, flakonokból, és mérnöki szerkezeteket épít drótokból, kockákból, rozsdás szögekből.

11

Nem gondolkodtál még azon, hogy gyermekek számára készíts valamiféle foglakoztatót, vagy kreatív hobbi kiadványt?

De, eljátszottam már a gondolattal, és a gyerekeimnek készítettem is már hasonlókat, akár csak úgy, otthonra, akár a suliba.

Maga a blog neve azt sugallja, hogy azt az értéket kívánod továbbadni, mely szerint az apró dolgokban is meg kell találni a szépet. Egy tökéletes csigaházban, egy virágban, egy termésben, melyből egy még nemesebb, személyes tárgy, kincs lesz. Igaz ez, vagy a névválasztás máshonnan jön?

Igen. Gyerekkoromban mindig valami tökéletes életről ábrándoztam, láttam magam, ahogyan a napsütésben csinos ruhában, mosolyogva biciklizem a munkahelyre, természetesen fákkal, virágokkal körülvéve. Finom sütiket sütök, mindenki mosolyog és minden olyan fényes, világos, jókedvű.

Aztán telt-múlt az idő, sokszor még ételre sem tellett, nemhogy biciklire. Nem egyszer üres gyomorral, több mint 1 órát gyalogoltam az egyetemre, mert nem volt pénz bérletre, télen reggelente fát aprítottunk, hogy egy kis meleget leheljünk a vaskályhába. Víz az udvaron volt, és lilára fagyott a kezem, mikor kiengedtem egy vödörrel. Telenként még ma is belehasít az ujjaimba a fájdalom.

De mégis nagyon boldog voltam, és közben rájöttem, hogy nincs értelme a tökéletes helyzetre, időpontra várni, hiszen a jelen, a pillanat tele van örömökkel. Csak észre kell venni: egy virágot az úton, egy kedves szót, egy finom sütit, örülni egy kényelmes kanapénak egy fárasztó nap után, vagy annak, hogy télen meleg van a szobában.
A gyerekektől lefekvés előtt minden este azt kérem, meséljék el, mi volt jó a napban, mi volt az, aminek örültek, amiben jól érezték magukat.

30év

Nagyon sokféle újrahasznosítási ötlet van a blogodban. Elkötelezett környezetvédő vagy?

Kezdhetném azzal, hogy tudatos környezetvédőként harcolok a környezetszennyezés ellen, de ez nem igaz: a szenvedély még azokból a nagyon fiatalkori, albérleti időkből való, amikor az innen-onnan összeszedett, régi, használt holmikból kellett otthont varázsolni. A környezetvédelem csak később jött.

De most, hogy végiggondolom, végigkísérte az életemet: az ovis foltozott, kitoldott nadrágom, a diplomamunkám, mely egy hulladék újrahasznosítási munka volt, és melyet többekkel szabadalmaztattunk, az albérleti szobánk berendezése, és a sok-sok játék a gyerekekkel.

Ráadásul jelenleg ez részben a munkám része is.
Szeretek az otthoni dolgokból alkotni, azért is, mert nálunk nincs kreatív bolt, így sokszor abból kell gazdálkodnom, ami éppen van.

Mióta írsz, és mik a hosszú távú terveid?

A blogot 2013 nyarán kezdtem írni, a kreatív energiáim levezetéseképpen, de szenvedély lett belőle. Ezzel kapcsolatban nem tervezek, csinálom, amíg élvezem, amíg jólesik az írás.

Még mindig furcsa érzés kicsit látni, hogy milyen sokan olvassák a blogomat, de nagyon örülök neki, és nagyon szépen köszönöm az Olvasóknak, hogy velem tartanak.

 

Nagyon szépen köszönöm a riportot. További sok sikert kívánok a munkádhoz!

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!